húsvéti sütik elkészítése,egyszerű húsvéti sütik,finom húsvéti sütik,húsvéti sütik tippek,húsvéti sütik receptek,húsvéti sütik tanácsok,gyors húsvéti sütik,húsvéti süti recept,húsvéti sütik elkészítése leírása,húsvéti sütik házilag
Kalória szükséglet kalkulátor.Klikk a képre.







Diós-körtés rétes

Hozzávalók:

    * 2 rúdhoz:
    * 50 dkg szőlő
    * 2 nagyobb körte
    * 20 dkg dió
    * 10 dkg kristálycukor
    * 1 kiskanál őrölt fahéj
    * 10 dkg
    * 1 csomag réteslap
    * 10 dkg zsemlemorzsa
    * 3 dl tejföl

Elkészítés:

A szőlőt megmossuk, lecsepegtetjük, majd a szemeket kettévágjuk és kimagozzuk. A körtét meghámozzuk, négyfelé vágjuk, kivágjuk a magházát, a húsát kb. fél cm-es szeletekre aprítjuk. A diót durvára vágjuk. A kristálycukrot összekeverjük a fahéjjal.

A margarint felolvasztjuk. A réteslapokat lisztezett deszkán kiterítjük, két részre osztjuk, a két tekercshez. Laponként megkenjük a megolvasztott margarinnal, majd a lapok fél oldalára rászórjuk a zsemlemorzsát. A sütőt 220 fokra (gázsütő 4. fokozat) előmelegítjük. A tepsit kikenjük margarinnal. A töltelék hozzávalóit a cukros fahéjjal egy tálban összekeverjük, majd egy-egy csíkban elosztjuk a zsemlemorzsán. A tetejét megkenjük a tejföllel, és óvatosan, de szorosan feltekerjük a rudakat. A tepsibe fektetjük, a tetejüket megkenjük a maradék olvasztott margarinnal. A sütőben 35-40 perc alatt aranysárgára sütjük. Kivesszük, és a tepsiben hagyjuk langyosra hűlni. Felszeleteljük, és porcukorral megszórva tálaljuk.

Munka: kb. 40 perc
Fogyasztható: kb. 2 óra múlva
1 adag: 556 kcal

Néhány gyakori kérdés:
Hogyan kell robotgéppel kelt tésztát dagasztani?
Tegnap vettünk egy robotgépet (Bosch MUM4655), elsősorban dagasztásra és reszelésre szeretném használni. Mivel kicsi gyerekem van, mindig gondban vagyok, ha nekiállok valami kelt tésztának, mert tuti akkor kell neki valami, amikor könyékig benne vagyok a dagasztótálban...
De hogyan is kell ezzel dagasztani? Élesztőt ugyanúgy felfuttatni tejben, beleönteni mindent és indít? Vagy valamennyire össze kell keverni előtte? Bocsi, sose volt ilyen masinám, nálunk mindenki kézzel gyúr, dagaszt :D

Nekm már 20 éve van Bosch,és nagyon szeretem.
Ugyanúgy csináld a tésztát,mintha kézzel dagasztanád.
Az élesztőt futtasd fel,tedd a tálba a lisztet és a többi hozzávalót. Nagyjából keverd össze,hogy a tál alján ne legyen liszt. 2-es fokozaton a dagasztókarral dagaszd a tésztát,amíg síma nem lesz. Én ezután még szoktam hozzá önteni 10 dekányi olvadt margarint,és elkeverem. Ettől sokkal könnyebb lesz a kelttészta.

Max. 1 kg lisztet bír el.
1 kg liszt,10-20 dk.cukor,4 tojássárgája. Kb 4-5 dcl tej,egy csomag éleztő. Esetleg egy-két kanál kakaó,vagy dióféle. 10- dk olvasztott margarin.
Nekem ez bevált.

Szia! Nekem is ilyen masinám van, hozzáteszem, hogy a kedvenc háztartási gépem :) Nem kell semmit előre keverni, csak az élesztőt felfuttatni, bele a hozzávalókat, arra vigyázz, hogy dagasztófunkciót ne kapcsold 2-es fokozatnál nagyobbra. Napi szinten használom, ma pl. gofrit keverek vele.


Nekem kézi mixerem van, úgy szoktam csinálni, hogy mindent összeöntök és "kézzel", pontosabban a géppel, de úgy, hogy még nem indítom be, összekeverem egy kicsit. Ezt azért csinálom meg az elején, mert ha azonnal beindítom, kicsit szétcsapja a lisztet. De ha van a táladra valamilyen tető, akkor nem kell előtte összekeverni, a gép megoldja :)

Ugyan ilyen gépünk van, mi csak beletesszük a cuccokat és elindítjuk. Az élesztőt persze, h futtasd fel, Előtte nem szoktuk össze keverni, max ha nagyon nem akar lejönni az oldaláról akkor, leállítjuk kicsit rásegítünk kézzel aztán megint dagaszt, eddig még rosszul nem sikerült benne semmi.


Mondanátok olyan sütiket, amiket formákba/ra lehet szaggatni?
Mézeskalácson és linzeren kívül... :)

Kosárka,barackmag, piramis, ezeket a sütőformákat jelenleg is lehet kapni.

Sütőformám van: kis állatfigurák, ezért kellene valami laposabb süti, olyasmi mint a mézeskalács, hogy ki tudjam ezeket szaggatni húsvétra!

Csinálj linzer tésztát, az puha omlós lesz, és tudod szaggatni is.

Kizártad a linzertésztát, mézest, pedig ennél egyszerűbbet nem
tudunk ajánlani.
liszt-víz-só- esetleg, de az olyan, mint a gyerekgyurma.
Figurákat lehet belőle gyártani, kisütni, de ehetetlen lesz.Csak móka...

A nyuszi formájú mézeskalács húsvétra is tökéletes.

A keksz és linzer jellegű sütemények közül bátran használhatod mindegyikhez.
Sőt, én az olajban sütött krumplilángoshoz is ezeket használom, a gyerekeim imádnak vele szórakozni.

Akár vékony, kockakenyeret is ki tudsz vele szúrni, kettőt összeragasztasz körözöttel, sajtkrémmel, kiszúrod, a tetejére rakhatsz díszt vakrémből vagy tojáskrémből nyomózsákkal, zöldhagymával, uborka karikával, szalámival.

Köszönöm a válaszokat! Mézeskalácsot nem nem szeretnék, linzerhez meg túl kicsit a formák, márpedig az lekvár nélkül nem túl jó. :(
Az utolsó válaszadó említette a keksz és linzer jellegű süteményeket. Na pont ezekre lennék kíváncsi!

Szia! Ezek nagyon finom kekszek, és bármilyen formával kedved szerint szaggathatod, és díszítheted sütés után mondjuk cukormázzal.
http://mindmegette.hu/csokis-kokuszos-keksz-iii.recept
http://mokkacukor.blogspot.com/2011/01/citromos-keksz.html
http://www.nosalty.hu/vanilias_keksz_recept_819 (ebből egy adag elég kevés, érdemes duplát készíteni belőle)
http://www.gyakorikerdesek.hu


küldje be ön is kérdését,válaszát

Izgalmas olvasmány

B

REMEN ÉS KINSON RAVENLOCK az éjszakát az erdőben töltötték, csekély távolságra Paranortól és a druidáktól. Találtak egy megfelelő búvóhelyet nyújtó fenyőligetet, mivel még itt is tartani kellett az éjszakai égen csapongó szárnyas vadászoktól. Hideg vacsorát ettek, kenyeret, sajtot, tavaszi almát, majd sörrel öblítették le, és megbeszélték a nap eseményeit. Bremen elmondta, milyen eredménnyel jártak kísérletei a Druidatanács meggyőzésére, beszámolt az Öregtoronyban folytatott beszélgetéseiről. Kinson józan bólintásokra korlátozta részvételét a társalgásban. Olykor elégedetlenül felmordult, de volt benne annyi önmérséklet és jólneveltség, hogy amikor az öregember beszámolt róla, mennyire nem sikerült meggyőznie Athabascát, nem dörgölte az orra alá, hogy ő ezt előre megmondta.

Azután elaludtak, megviselte őket a hosszú vándorút a Streleheimtől idáig, meg még azelőtt a sok álmatlan éjszaka. Fölváltva őrködtek, mert még a druidák közvetlen közelségében sem érezték magukat teljes biztonságban. Egyikük se nagyon hitte, hogy a jövőben bárhol is létezhetne biztonság. A Boszorkánymester manapság oda megy, ahova akar, fürkészeinek tekintete Négyföld minden zugát befogja. Bremen őrködött elsőnek és egyszer mintha érzett volna valamit, egy jelenlétet, amely valahonnan a közelből birizgálta idegeit. Éjfél volt, őrszolgálata a végéhez közeledett, már alváshoz készülődött, és csaknem elszalasztotta a jelzést. De semmi sem bukkant elő, és a gerincén futkosó bizsergés csaknem olyan gyorsan elmúlt, ahogyan keletkezett.

Mély, álomtalan álmot aludt, de még napfelkelte előtt fölébredt, és épp azon töprengett, mi legyen a következő lépés a Boszorkánymester fenyegetése elleni harcban, amikor Kinson osont elő lábujjhegyen az árnyékból és letérdelt az öregember mellé.

- Egy lány keres, aki találkozni akar veled - mondta.

Bremen némán biccentett és felült. Az éjszaka halványabb szürkére fakult, a keleti ég tompa ezüstben derengett a látóhatár szélén. Az erdő üresnek, elhagyatottnak tűnt, a kusza ágak, tömör lombkoronák kriptaként zárták körül őket.

- Ki az? - kérdezte az öregember.

Kinson megrázta a fejét. - Nem mondta meg a nevét. Úgy látom, druida. A köntösüket és a jelvényüket viseli.

- Nahát, nahát - jegyezte meg tűnődve Bremen, és föltápászkodott. Az izmai fájtak, az ízületei elmerevedtek.

- Mondta, hogy vár, de tudtam, hogy már ébren vagy.

Bremen ásított. - Kezdek túlságosan kiismerhető lenni. Azt mondod, lány? A druidák között nem sok asszony szolgál, lányokról nem is beszélve.

- Én azt se tudtam, hogy nő is lehet druida. Nos, nem jelent fenyegetést, és mindenáron beszélni akar veled.

Kinsonnak hallhatólag közömbös volt az ügy kimenetele, nyilvánvalóan ezt is időpocsékolásnak vélte. Bremen megigazította gyűrött ruházatát, amely megérett a mosásra. Különben neki sem ártott volna egy fürdő. - Láttál szárnyas fürkészeket őrséged alatt?

Kinson megrázta a fejét. - De éreztem a jelenlétüket. Jó, ha tudod, hogy itt ólálkodnak, ebben az erdőben. Beszélsz vele?

Bremen ránézett. - A lánnyal? Természetesen. Hol van?

Kinson kivezette a fenyves menedékéből a tőlük alig tizenöt méterre levő kis tisztásra. A lány ott állt sötét, néma jelenésként. Nem volt túl magas, inkább alacsony és vékony. Arcát felhajtott csuklya rejtette. Nem mozdult, amikor előbukkantak, csak állt, várva, hogy odamenjenek hozzá.

Bremen lelassított. Felkeltette az érdeklődését, hogy a lány ilyen könnyen megtalálta őket. Szándékosan jól behúzódtak az erdő mélyébe, hogy nehéz legyen rájuk bukkanni, míg alszanak. Ez a lány mégis idetalált, méghozzá éjszaka, amikor nem segítette más fény, mint a csillagoké és a holdé, mármint ott, ahol áthatolt a sűrű lombmennyezet résein. Vagy nagyon jó nyomkereső, vagy mágiához folyamodott.

- Hadd beszéljek vele négyszemközt - kérte Kinsont.

Keresztülment a tisztáson, kicsit sántítva, ahogy az ízületei igyekeztek visszatalálni a helyükre. A lány most már lecsúsztatta a csuklyáját, így Bremen láthatta az arcát. Nagyon fiatal volt, de nem az az egyszerű hajadon, akinek Kinson gondolta. Fekete haját rövidre nyírta, hatalmas, sötét szeme volt. Finom vonású arca sima és ártatlan. Csakugyan druida köntöst viselt, a mellére odahímezték az Eilt Druin fölemelt kézben égő fáklyáját.

- A nevem Mareth - mondta, és kezet nyújtott.

Bremen megszorította a kinyújtott kezet, amely apró volt, de a fogása kemény, a tenyér pedig kérges a munkától. - Köszöntelek, Mareth.

A lány visszahúzta a kezét. Átható, szilárd pillantása volt, a hangja mély és behízelgő. -Tanonc vagyok a druidák között. Még nem vettek föl a rendbe, de megengedték, hogy az Öregtoronyban tanulhassak. Tíz hónapja érkeztem, hogy gyógyító legyek. Jó néhány évig tanultam az Ezüst-folyó vidékén, azután két évig Storlockban. Tizenhárom éves koromban kezdtem gyógyítói tanulmányaimat. A családom a Délvidéken él, Leah alatt.

Bremen bólintott. Ha megengedték, hogy Storlockban tanulhassa a gyógyítás mesterségét, akkor tehetséges lehet. - Mit kívánsz tőlem, Mareth? - kérdezte szelíden

A sötét szem egy pillanatra lecsukódott. - Veled akarok menni.

Az öregember halványan elmosolyodott. - Még azt sem tudod, hova megyek.

A lány biccentett. - Nem számít. Tudom, milyen ügyet szolgálsz. Tudom, hogy magaddal viszed Riscát és Tay Trefenwydet. A csapatotokba akarok tartozni. Várj. Mielőtt bármit is mondanál, hallgass meg. Akár magaddal viszel, akár nem, én elhagyom Paranort. Nem szeretnek itt, különösen Athabasca nem szível. Mégpedig azért, mert a mágiát tanulmányozom, pedig megtiltották. Úgy döntöttek, hogy én csak gyógyító lehetek. Csupán azokat a képességeimet használhatom, csak azt tanulhatom, amit a Tanács megfelelőnek tart.

Egy nő számára. Bremen azt várta, hogy ezzel fogja befejezni. Ez rejlett eddigi szavaiban.

- Mindent megtanultam, amire megtaníthattak - folytatta a lány. - Nem fogják elismerni, mégis ez a helyzet. Új tanítóra van szükségem. Te mindenkinél többet tudsz a mágiáról. Megérted árnyalatait, követelményeit, alkalmazásának bonyolultságát. Azt, hogy milyen nehéz beépíteni az életünkbe. Senki másnak nincsenek hasonló tapasztalatai. Tőled szeretnék tanulni.

Az öregember lassan megcsóválta a fejét. - Mareth, ahova én megyek, oda senki nem merészkedhet tapasztalatok nélkül.

- Veszélyes lesz? - kérdezte a lány.

- Még nekem is. Egészen biztosan az lesz Riscának és Taynak, akik legalább valamit tudnak a mágiáról. De számodra különösen veszélyes lenne.

- Nem - felelte halkan Mareth, aki számított erre az érvre. - Nem lesz olyan veszedelmes, mint gondolod. Van még valami, amit nem mondtam el neked. Valami, amit Paranorban senki sem tud, noha azt hiszem, Athabasca gyanakszik. Nem vagyok teljesen tapasztalatlan. Olyan mágiát is használok, amelyet nem tanultam. Ezzel a képességgel születtem.

Bremen rámeredt. -Veled született a mágia?

- Te nem hiszel nekem - mondta azonnal Mareth.

Bremen csakugyan nem hitt. Még sosem hallott veleszületett varázserőről. Azt csak tanulmányok és gyakorlás útján lehet megszerezni, senki sem örökölheti az őseitől. Legalábbis manapság. Természetesen másképpen volt a tündérek idejében, amikor a bűverő ugyanúgy öröklődött, mint a vér vagy a szövetek összetétele. De Négyföldön emberemlékezet óta még senki sem született varázserővel.

Legalábbis senki emberi lény.

Merőn figyelte a lányt, aki folytatta:

-A varázserőmmel az a baj, hogy nem mindig tudom kézben tartani. Jön és megy, aszerint, mit érzek, jó-e a kedvem vagy rossz, gondolataim zökkenései és lobbanásai szerint, meg még tucatnyi változónak megfelelően, amelyeket nem tudok teljesen irányítani. Odaparancsolhatom magamhoz, de néha azt teszi, amit akar.

Habozott és elfordította a tekintetét - most először -, majd visszanézett az öregemberre. Amikor megszólalt, Bremen mintha parányi kétségbeesést érzett volna halk hangjában. -Vigyáznom kell mindennel, amit csinálok. Állandóan rejtekezem, gondosan figyelnem kell a viselkedésemet, reakcióimat, még legártalmatlanabb szokásaimat is. - Összeszorította az ajkát. - Nem élhetek tovább így. Segítségért jöttem Paranorba. Nem találtam. Ezért most hozzád fordulok.

Pillanatnyi szünet után hozzátette: - Kérlek.

Volt valami abban az egy szóban, ami megrendítette a druidát. Mareth egy pillanatra elveszítette önuralmát, azt az önvédelmül kifejlesztett, vasakarattal kikovácsolt kemény héjat. Bremen még nem tudta, hihet-e neki; úgy gondolta, talán. Abban azonban biztos volt, hogy az ösztöke, amely Marethet hajtja, nagyon is valóságos, bármilyen legyen is a természete.

- Hoznék valami hasznosat a társaságba, ha magaddal vinnél - folytatta halkan a lány. - Hűséges szövetséges leszek. Megteszem, amit tennem kell. Ha kénytelen leszel szembeszállni a Boszorkánymesterrel vagy szolgáival, melletted fogok állni. - Alig észrevehetően előrehajolt, mozdulata alig volt több annál, mintha csak bólintott volna sötét fejével. - A varázserőm - vallotta be elvékonyodó hangon - igen hatalmas.

Az öregember a két tenyerébe fogta Mareth kezét. - Ha beleegyezel, hogy megvárod a napfelkeltét, akkor fontolóra veszem a dolgot - ígérte. - Beszélek a többiekkel, Tayjal és Riscával, ha megérkeznek.

A lány bólintott és elfordította a tekintetét. - Na és megtermett barátod?

- Igen, Kinsonnal is.

- De hát ő nem ért a bájoláshoz, nem úgy, mint ti.

- Nem, ő más dolgokhoz ért. Te is megérezted benne, ugye? Ő megvan a mágia segítsége nélkül.

-Igen.

- Mondd csak, ugye mágiát használtál, hogy megtalálj minket?

A lány megrázta a fejét. - Nem. Ösztön volt. Éreztelek benneteket. Erre mindig képes voltam. -Elkapta az öregember pillantását. - Ez is valamiféle mágia, Bremen?

- Az. Ezt a fajtát nem olyan könnyű azonosítani, mint a többit, mindazonáltal mágia. Hozzátehetem, hogy veleszületett képesség, semmi köze a megszerezhetőkhöz.

- Nekem nincsenek szerzett képességeim - mondta a lány csöndesen, és köpenye alatt összefonta a karjait, mintha hirtelen fázni kezdett volna.

Bremen egy darabig elgondolkodva figyelte. - Ülj le oda, Mareth - mondta végül, és egy pontra mutatott a lány mögött. -Várd meg velem a többieket.

A lány tette, amire kérték. Odament egy fűfolthoz a fák között, amelyet nem ért a nap. Törökülésben letelepedett, mint egy sötét kis szobor. Bremen nézte egy pillanatig, azután átvágott a tisztáson a várakozó Kinsonhoz.

- Mit akar? - kérdezte a határvidéki. Megfordultak és elindultak a tisztás szélén.

- Arra kért, hogy velünk jöhessen - válaszolt Bremen.

Kinson tűnődve felvonta a szemöldökét. - Miért akar ilyet tenni?

Bremen megállt, szembenézett vele. - Még nem közölte. - Odapillantott az ülő lányra. - Elég érvet sorolt fel, hogy fontolóra vegyem a kérését, de valamit még elhallgat.

- Úgy hát, elutasítod?

Bremen elmosolyodott. - Várjuk meg a többieket, aztán majd megbeszéljük.

Nem kellett sokáig várni. A nap kiemelkedett a dombok mögül, néhány perc múlva elérte az erdő peremét, fényt csurgatott az árnyas hasadékokba, elkergetve a homály utolsó maradékát. A vidék visszanyerte színeit, zöld, barna, arany árnyalatok emelkedtek ki a halványodó sötétségből, a madarak fölébredtek, hogy énekkel üdvözöljék az új napot. A világosodó erdő sötétebb zugaiban makacsul megtapadt a pára, és a Paranort eltakaró, alacsony ködfüggöny mögül egyszer csak kisétált Risca és Tay Trefenwyd. Mindketten útiruhára cserélték druida köntösüket, széles vállukról hátizsák csüngött. Az elf hosszú íjjal és vékony vadászkéssel fegyverkezett föl, a törpe kurta, kétkezes pallost meg harci bárdot csatolt az övére, és karvastagságú fütyköst szorongatott.

Egyenesen Bremen és Kinson felé tartottak, rá se hederítve Marethre. Amikor a férfiak találkoztak, a lány fölállt és várt.

Tay vette észre elsőnek, amikor váratlan mozgást észlelve hátrapillantott. - Nahát, Mareth! - mondta halkan.

Risca is odanézett és fölmordult.

- Megkért, hadd utazhasson velünk - mondta Bremen, mellőzve minden bevezetést. - Azt állítja, hogy hasznos lehet.

Risca megint röffent egyet, és szekrényhátát fordította a lány felé. - Gyerek! - dörmögte.

- Kiesett Athabasca kegyeiből, mert a mágiát próbálta tanulmányozni - mondta Tay. Megfordult, hogy jobban láthassa a lányt. Arcán szélesebb lett a mosoly. - ígéretesnek tűnik. Kedvelem a határozottságát. Egy szemernyit sem fél Athabascától.

Bremen az elfre pillantott. - Meg lehet bízni benne?

Tay fölnevetett. - Micsoda furcsa kérdés. Miben? Milyen célra? Egyesek szerint senki sem megbízható, csak te meg én, és ami engem illet, én csak a magam nevében nyilatkozhatom. - Elhallgatott, majd bólintott Kinsonnak. - Jó reggelt, határvidéki. Tay Trefenwyd vagyok.

Kezet szorított Kinsonnal; Risca követte a példáját. Bremen bocsánatot kért, amiért megfeledkezett a bemutatásukról. A határvidéki megjegyezte, hogy megszokta már, és sokatmondóan vállat vont.

- Nos, ami a lányt illeti - tért vissza Tay a kiindulóponthoz. - Én kedvelem, de Riscának igaza van. Nagyon fiatal. Nem tudom, szeretném-e azzal tölteni az időmet, hogy rá vigyázok.

Bremen összepréselte vékony ajkát. - Nem olyannak tűnik, mint aki ezt várná el. Azt állítja, hogy képes használni a mágiát.

Risca felhorkant. - Csak tanonc! Alig három évszakot töltött Paranorban. Honnan tudhatna bármit is?

Bremen Kinsonra pillantott, és látta, hogy a határvidéki már tudja. - Ugye, nem valószínű? - kérdezte Riscától. - Nos, szavazzunk. Velünk jöjjön, vagy sem?

- Ne - mondta azonnal Risca.

Kinson vállat vont, majd bólintott.